Folytatódik a futballmaraton a szigeteken. Vasárnap két mérkőzés is megrendezésre kerül, ezúttal nem az Arnos Valében, hanem a 3500 néző befogadására alkalmas Victoria Parkban. Az első mérkőzésen a Stubbs csap össze a Greggs együttesével helyi idő szerint 16 óra 30 perckor, hogy azután a nemzet legjobb tizenegyének adja át a pályát 18 óra 30-kor, akik ekkor fogadják Guyana gárdáját.
Saint Vincent számára remek erőfelmérő lesz a mérkőzés, hiszen Guyana a 92. helyen áll a FIFA világranglistáján (a Vincy Heat jelenleg a 145.). A citromdíjas Colwyn Rowe mester feladata nem lesz egyszerű, Guyana nem csak a ranglistán jár előrébb, de régebbi olvasóink már tudhatják azt is, hogy a B-csoportban maguk mögé utasították Bermudát és Trinidadot is, aminek hála a Jamaal Shabazz által vezetett gárda a vb-selejtezők harmadik körében Mexikó, Costa Rica, illetve El Salvador ellen bizonyíthat. A vendégcsapatban több légiós is játszik, hogy csak a legfontosabbakat említsem, öten játszanak Angliában, ketten az USA-ban, egy fiú pedig Kanadában rúgja a bőrt. A mérkőzés eredménye és a mutatott teljesítmény leginkább Guyana együttesét foglalkoztathatja majd, a hazai csapat leginkább erőfelmérőként tekinthet a holnapi mérkőzésre. A 10 karibi dollárért (nagyságrendileg 800 forint) kilátogató Vincy Heat fanatikusoknak a szórakoztatásáról egyébként is gondoskodik a Crystal Immortal együttes, valamint a Hairoun sör újabb akciója, mely 10 dollárért kínál három korsó sört a mérkőzés ideje alatt.
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek labdarúgó-szövetségének (SVGFF), valamint az ország egyetlen legnépszerűbb sörmárkájának, a Hairoun Beernek a támogatásával februárban kezdetét vette a National Community Inter League Tournament.
A bajnokságban a szigetország 18 körzetének egy-egy válogatott csapata mérkőzik meg egymással, a bajnokcsapat jutalma pedig nem kevesebb, mint 10.000 kelet-karibi dollár. (Segítségképpen: 2,7 kelet-karibi dollár = 1 amerikai dollárral, tehát az összeg jelenlegi árfolyamon nagyjából 816.010 forintot jelent.)
Véget ért a 2011-es év, véget értek a vb-selejtezők is, így hát eljött az ideje annak, amikor is összegezzük a tavalyi év legjeit. Lesznek akik örülhetnek, lesznek akik szomorkodhatnak teljesítményük láttán. Sokan túl vannak már néhány vizsgán, a Vincy Heat tagjai is túl vannak a legfontosabban, nézzük hát, kik azok akiket valamilyen okból kiemelhetünk.
A válogatott legjobbja: Erre a címre két tehetséges fiatal is pályázott. Myron Samuel és Cornelius Stewart egyaránt piszkosul fiatalok (előbbi decemberben ünnepelte tizenkilencedik születésnapját, míg utóbbi is csak huszonkét esztendős), és egyaránt remekül érzik a kaput. A Vincy Heat négy góljából mind a négyet ők szerezték, ráadásul sok szép megoldást is maguknak tudhattak. Habár a befejezésben még fejlődnie kell a fiataloknak, ettől függetlenül mindkét játékos megragadhat az MLS-ben, hiszen Stewart a Vancouver Whitecaps fiataljait erősíti (és már több ízben bemutatkozott a felnőtt csapatban is), Samuel pedig a nyáron próbajátékon vett részt a Seattle Sounders csapatában (vincenti csapatában pedig 22 mérkőzésen 25 gólt szerzett). Végül hosszas huzavona után Myron Samuelnek ítéltük meg a címet.
Az 1920-as évek óta megrendezésre kerülő helyi, a világon egyedülálló Nine Mornings Festivalról szóló videóval, és egy rövid ismertetővel szeretnék a szerkesztőség nevében boldog karácsonyt kívánni olvasóinknak és a Népsport közösségének.
A különleges, helyi ünnepség minden év december 16-án hajnali 4 órakor kezdődik, és egészen 25-ig, karácsony első napjáig tart. A lakók ezekben a napokban minden hajnalban táncolnak, énekelnek, karaokéznak, bicikliznek, a tengerben fürdenek, vagy különböző vetélkedőkön vesznek részt, egyszóval ünnepelnek és jól érzik magukat. A fesztivál végén a legtöbb helyen egy acéldobegyüttes (tudjátok, ez az a "kukadob" vagy "hordódob") koncertjével ér véget a kilenc napos esemény.
Mindössze négy olyan karibi labdarúgó-válogatott van, amelynek valaha sikerült kijutnia világbajnokságra. Ezek közül kettő már biztosan nem lehet ott 2014-ben Brazíliában. Míg ezen nemzetek csillaga leáldozott, addig másoké történelmi magasságokba emelkedett. Megint mások hozták a tőlük elvárt kötelezőt, s olyanok is akadtak, akik számára már a tisztes helytállás is nagy eredménynek számított. Visszatekintünk a CONCACAF-zóna világbajnoki selejtezőinek második körére.
Először is, aki nincs tisztában a térség selejtezőinek lebonyolítási rendszerével, annak ajánljuk, hogy fussa át ezt a korábbi írásunkat, melyben közérthetően elmagyaráztuk a dolgot. Nem olyan ördöngős egyébként... És akkor vágjunk bele!
Csalódottság. Csalódottság, amiért Latz kollégám kihagyta az előző bejegyzés végén ígért témák közül az egzotikus karibi szépségeket, de még nagyobb csalódás az, hogy Saint Vincent a forduló utolsó mérkőzésén, hazai pályán vereséget szenvedett az addig (nagy meglepetésre) utolsó Belize együttesétől. Felmerül azonban a kérdés, hogy valóban kesergésre ad-e okot az, hogy a Vincy Heat az 500 néző előtt lejátszott mérkőzésen, 2:0-ás vereséget szenvedett, és ezzel csak a harmadik helyen végzett? Vagy csak azért kesereghetnek a vincentiek, mert hiába játszottak sokkal veszélyesebben, még gólt sem sikerült szerezniük a zárómérkőzésen? Mostani írásunkból kiderül.
A november 15-én lejátszott mérkőzés már egyik fél számára sem jelentett többet, csupán presztízskérdést. Ettől függetlenül mi okozhatta Saint Vincent vesztét? Talán az Arnos Vale nem túl jó állapotban lévő gyepe? Átok? Maguk a játékosok? Mindenesetre nem jött össze semmi (más kérdés, hogy a The Vincentian jelentése szerint Belize egyenesen pocsék játékkal rukkolt elő).
2011.11.11-én (ó, micsoda dátum!), azaz múlt hét pénteken a legfontosabb dolgok eldőltek a CONCACAF-zóna vb-selejtezőinek második körében. Bebiztosították vezető helyüket, és ezzel a következő körben való szereplésüket a csoportelsők: El Salvador, Guyana, Panama, Kanada, Guatemala, valamint Antigua és Barbuda. Óriási meglepetésre elbúcsúzott a további küzdelmektől a trinidadi és a haiti válogatott. A többiek a zárófordulóban a becsületükért, no meg a minél jobb FIFA-ranglistás helyezésekért küzdhetnek. Ahogy a Vincy Heat és a jaguároknak becézett Belize-i válogatott is.
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek válogatottja az előző fordulóban csak döntetlent ért el Grenada ellen, s ezzel matematikailag is elvesztette esélyét a csoportelsőség kiharcolására. A csoport második helyére (ami továbbjutást ugyan nem ér, viszont annál több FIFA-pontot és talán egy jobb kiemelést a következő selejtező sorsolásakor) ugyanakkor még mindig jó eséllyel pályáznak a fiúk. Főleg annak fényében, hogy Grenadának még kétszer kell játszania a sokkal jobb játékerőt képviselő Guatemalával, így nagy valószínűséggel két izgalmasnak ígérkező ki-ki mérkőzésen dönthet a második hely sorsáról Belize és Saint Vincent.
Először is elnézést kérek a "szerkesztőség" nevében, amiért picit lemaradtunk a történésekkel, dehát ilyen egy amatőr blogger élete, előfordul, hogy megcsúszik, csak van aki nem dátumozza vissza az írását. Tehát még egyszer sorry.
Visszatértünk, de sajnos egyből rossz hírt kell hoznunk. Október 15-én ugyanis ismét ősrangadót játszottunk Grenada ellen, ezúttal idegenben. A mérkőzés tétje (a szokásos rivalizáláson túl) a csoport második helyének megszerzése szempontjából vízválasztó volt, hiszen a csoport másik mérkőzésén Guatemala könnyedén verte Belizet, ezzel pedig St. Vincent vagy Grenada nagy lépést tehetett volna a második hely felé. Leginkább nekünk volt ez nagy lehetőség, hiszen Grenada kétszer játszik még az éllovas Guatemalával.
Guatemala labdarúgó-válogatottja óriási lépést tett a CONCACAF-zóna következő selejtezőköre felé, miután tegnap Saint Vincent és a Grenadine-szigetek fővárosában, Kingstownban 3:0-ra legyőzte a Vincy Heatet. Az E-csoport másik mérkőzésén Grenada 4:1-re győzött Belize ellen, így a csoportot hat pont előnnyel vezető Guatemala mögött hármas holtverseny alakult ki.
Szeptemberben a csoport favoritjának számító Guatemala hazai környezetben magabiztos, 4:0-ás győzelmet aratott Saint Vincent ellen, ennek ellenére a visszavágó előtt optimista hangulat uralkodott a szigeteken.
"Nagy meccset fogunk játszani velük. Győznünk kell és nyílttá tenni a csoportból való továbbjutás lehetőségét" – nyilatkozta Colwyne Rowe szövetségi kapitány a szerdai sajtótájékoztatón, utalva arra, hogy győzelem esetén pontszámban beérik riválisukat a tabella élén.
Folytatjuk Saint Vincent és a Grenadine-szigetek legjobb játékosairól szóló sorozatunkat, melyben ezúttal a több mint 100 válogatottsággal büszkélkedő Kendall Veloxot mutatjuk be.
Kendall Velox 1971. augusztus 18-án született az ország fővárosában, Kingstownban. Itt is kezdett el focizni, az 1992 és 1996 között a GMA Kingstown Frenches FC nevű csapatban eltöltött négy év alatt lett jegyzett focista. A fiatal csatár tehetségére hamar felfigyeltek, hiszen az akkor 21 éves Velox már 1992-ben bemutatkozhatott hazája válogatottjában, ahonnan aztán majdnem két évtizeden keresztül kirobbanthatatlan volt.
Zajlik az élet a Karib-szigeteken. Nem, ezúttal nem Feketeszakáll serege tért vissza a sírból, hogy a környéken fosztogasson, mindössze felgyorsultak az események Saint Vincenten. A nemzeti válogatott 2:1 arányban legyőzi az ősi rivális Grenadát, ezzel életben tartja reményeit a 2014-es VB-n való részvételre, szeptember 24-én új elnököt választ a szövetség, Cornelius Stewart (aki a második vincenti gólt szerezte Grenada ellen) pedig interjút ad a The Vincentian nevű országos lapnak.
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek szeptember 18-án újra VB-selejtező elé néz a CONCACAF-zóna "E" csoportjában. Az ellenfél ezúttal nem más lesz, mint a FIFA ranglista 118. helyén álló (Saint Vincent jelenleg a 158.), a csoportot szintén vereséggel kezdő szomszéd, Grenada. A mérkőzésre a vincentiek jól alapoztak, hiszen egy hete barátságos mérkőzésen legyőzték a 133. helyen álló Dominikát az Arnos Vale Stadionban, mely a Grenada elleni találkozónak is helyszínt biztosít.
Most induló sorozatunkban sorra vesszük az ország történetének legnagyobb sikereit elért generációjának játékosait.
Az ország futballjának talán a legnagyobb egyénisége és tehetsége volt az ebben a hónapban 39. életévét betöltő Rodney Alphonso Jack.
A támadó 1972. szeptember 28-án látta meg a napvilágot a szigeteken.
Rodney karrierjét a vincenti Hairoun Lionsban kezdte, ahonnan a szintén vincenti Lambada csapatához került. Innen igazolt el az angol harmadosztályú Torquay Unitedhez. A 95/96-os szezont már itt kezdte és első évében 14 meccsen 2 gólt lőtt. 1996 szeptemberében próbajátékra hívta őt Kevin Keegan, aki ekkor Anglia egyik legjobb klubját, a Newcastle Unitedet irányította. A próbajáték sikeres volt, Keegan 250 000 £-ot ajánlott a rendkívülien gyors csatárért, az üzlet azonban Jack munkavállalási papírjai miatt meghíusult. Ezután még két évet maradt a Torquaynél, mely idő alatt a további 73 meccsen 22 gólt lőtt.
2011. szeptember 2-án, helyi idő szerint este nyolckor (magyar idő szerint tegnap hajnali négykor) Guatemalavárosban először lépett pályára Saint Vincent és a Grenadine-szigetek válogatottja a 2014-es világbajnokság selejtezőiben. Sajnos nem sikerült túl szépen a bemutatkozás, a csoport favoritjának számító hazai csapat ugyanis magabiztos győzelmet aratott a szigetlakók felett.
"Guatemala venció 4-0 a San Vicente y las Granadinas" – kezdi beszámolóját a guatefutbol.com, cómoda victoriát, azaz könnyed győzelmet említve. A guatemalai futballportál szerint kezdettől fogva a hazai csapat játszott mezőnyfölényben és ezt hamar gólra is tudták váltani: negyed órányi játék után Marco Pablo Pappa szerezte meg a vezetést Guatemalának. Saint Vincent nem sokkal később, a 19. percben közel került az egyenlítéshez, Shandel Samuel veszélyes szabadrúgását azonban Ricardo Jerez kapus szögletre ütötte. Ezután viszont már nem volt momentuma a Vincy Heatnek és az azúrkék henger beindult: Yony Flores (30.), aztán Mario Rodríguez (52.), végül Freddy García (71.) is betalált, így sima guatemalai siker született.
Tegnap a Saint Vincent-i válogatott is bekapcsolódott a 2014-es brazíliai világbajnokság selejtezős sorozatába. Ám még mielőtt erre kitérnénk, bemutatjuk a CONCACAF-zóna kvalifikációs rendszerét, hogy jobban képben legyetek. Előljáróban annyit, hogy nem a legegyszerűbb a selejtezők lebonyolítása – igencsak nehéz dolga lesz a Vincy Heatnek.
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek. Egy napfényes karibi ország, igazi üdülőparadicsom. Ezen az egzotikus helyen is imádják a labdarúgást, sőt, nemcsak szeretik, de az ország adottságaihoz képest egész jól is művelik e sportot. A Saint Vincent-i labdarúgó válogatott – avagy becenevén Vincy Heat – már kisebb sikert is elért az 1995-ös karibi kupán szerzett ezüstérmével. Ezenkívül a válogatottat az elmúlt bő másfél évtizedben sokáig a térség nagyágyúi (Trinidad és Tobago, Jamaica, Kuba, Haiti, Guyana, Suriname) után az egyik legerősebb csapatnak tartották. Na, de hogy ennek a csapatnak idehaza szurkolói is vannak? Kik, miért és hogyan lettek azok? Megválaszoljuk! Képzelt interjú a szerkesztőkkel.
Üdv, fiúk! Legyetek szívesek, mutatkozzatok be pár szóban a Népsportnak!
Puroku: A Népsporton nem nagyon ismerhettek, habár olvasója vagyok például az Ideális ívnek. A Nemzeti Sporton, valamint annak fórumán azonban már több mint 8 éve megtalálható vagyok rendszeres hozzászólóként, valamint moderátorként is.
Latz: Engem leginkább az Everton és a Boavista blogjáról ismerhettek, de én vagyok az udinese.hu szerzője is. Azt hiszem, ezzel sokmindent elmondtam magamról.
Blog a Saint Vincent-i labdarúgásról? Srácok, ez most komoly?
Puroku: Teljes mértékben. Ma már a blogolókról is blogot csinálnak, ráadásul úgy gondolom, hogy egy ilyen egzotikus ország labdarúgása több embert érdekelhet (reményeim szerint), mint néhány öngyilkos hajlamú tinédzser blogja. Ha nekik is van, akkor legyen a Vincy Heatnek is.
Latz: Legalább olyan komoly, mint például az Anzsi Mahacskala blogja.
Oké, akkor meséljétek el, mikor és hogyan kerültetek kapcsolatba a Vincy Heattel!
Puroku: Körülbelül 2004 környékén kezdhettem el játszani a Championship Manager 4 nevű játékkal. Rákerestem egy gyors csatárra, kidobta Rodney Jacket (az akkori legjobb vincenti játékost), és mivel a képességei megfelelőek voltak, valamint az egzotikus országokból mindig szívesen igazoltam (nickemet pl. egy Cook-szigeteki játékosról választottam), így leigazoltam. Remek teljesítményt nyújtott, kerestem még vincenti játékosokat, aztán már érdekelt a valódi teljesítményük is, és a lavina megállíthatatlanul elindult.
Latz: Dettó, CM. Amúgy van egyfajta perverzióm néhány távoli, szimpatikus kultúrájú ország válogatott csapata iránt. Ilyen például a portugál és kínai jegyeket ötvöző Makaó, vagy álmaim úticélja, Tahiti. Másfelől szent meggyőződésem, hogyha mondjuk Amerikai Szamoára születek, akkor simán válogatott focistává válhattam volna, így viszont...
Mi a célotok a bloggal?
Puroku: Elsősorban persze az, hogy bemutassuk az ország labdarúgóit, válogatottját. Másodsorban, hogy egy-két egyéb érdekességet is szolgáltassunk az Istenadta Nép(sport)nek. Harmadsorban pedig a magam részéről az, hogy fejlődjek az írásban is.
Latz: Ahogy Puroku is elmondta, szeretnénk jobban megismertetni ezt a gyönyörű országot és annak sportolóit a nagyérdemű közönséggel.
Mit üzentek az olvasóknak, miért lesz érdemes az oldalt böngészni?
Puroku: Mert egy kicsit kiragad a szürke hétköznapokból, valamint mert nem olyan dolgokról olvashatnak majd, amiről mindenki tud, amit már mindenki olvasott. És természetesen, majd teszünk be szép bikinis lányokat is.
Latz: A kollégám mindent elmondott.
Még valami?
Puroku & Latz: GO VINCY HEAT!
