2011. dec. 1. 18:51 – írta: Puroku

Csalódottság. Csalódottság, amiért Latz kollégám kihagyta az előző bejegyzés végén ígért témák közül az egzotikus karibi szépségeket, de még nagyobb csalódás az, hogy Saint Vincent a forduló utolsó mérkőzésén, hazai pályán vereséget szenvedett az addig (nagy meglepetésre) utolsó Belize együttesétől. Felmerül azonban a kérdés, hogy valóban kesergésre ad-e okot az, hogy a Vincy Heat az 500 néző előtt lejátszott mérkőzésen, 2:0-ás vereséget szenvedett, és ezzel csak a harmadik helyen végzett? Vagy csak azért kesereghetnek a vincentiek, mert hiába játszottak sokkal veszélyesebben, még gólt sem sikerült szerezniük a zárómérkőzésen? Mostani írásunkból kiderül.

A november 15-én lejátszott mérkőzés már egyik fél számára sem jelentett többet, csupán presztízskérdést. Ettől függetlenül mi okozhatta Saint Vincent vesztét? Talán az Arnos Vale nem túl jó állapotban lévő gyepe? Átok? Maguk a játékosok? Mindenesetre nem jött össze semmi (más kérdés, hogy a The Vincentian jelentése szerint Belize egyenesen pocsék játékkal rukkolt elő).

Az első félidőben mindkét csapat gyengén kezdett, rengeteg labdavesztést láthattak a szurkolók, ennek ellenére mégis Saint Vincent játszott veszélyesebben, és alakított is ki több helyzetet, de a beadások rendre rossz helyen kötöttek ki, túl sok veszélyt nem okoztak a belize-i védelemnek. A 40. percben aztán megtört a jég, Cornelius Stewart egy remek beadás után jól fejelt a kapura, de a csapattársak hiába kotorták be Woodrow West hálójába a labdát, a jamaikai Kevin Thomas lest ítélt, a gól nem érvényes, maradt tehát a 0:0. A félidő végére azonban Saint Vincent játékba jött és a 44. percben Geroni Peters remekül futott el a bal szélen, a belize-i hálóőr azonban ezúttal a helyén volt és időben tisztázott.

A második félidőben tovább rohamoztak Colwyn Rowe legényei, elsősorban a csapatkapitány Myron Samuel, és az frissen beállt Shandel Samuel vezérletével. Tőlük láthattuk azt a remek akciót is, amikor a villámgyors Myron gyönyörűen játszott meg egy kényszerítőt Shandellel, mely után Shandel sarokkal(!) passzolt tovább, ám a belize-i védelem végül időben lefülelte a passzt. A cséká azonban ezután sem lazított, folyamatos elfutásokkal és lapos beadásokkal próbálkozott, ám West és védelme mindvégig résen volt és rendre tisztázni tudott. A túloldalon eközben többször okozhatott volna problémát a belize-iek 11-es számú játékosa, a szintén villámléptű Daniel Jimenez, azonban beadásaival nem tudott túljárni a hálóőr Dwaine Sandy eszén.
A Vincy Heat legjobb percei következtek ezután. Először ismét Myron használta ki remekül gyorsaságát és technikáját, amikor három védőn és a kapuson is túljutott, ám végül csak a kapufát találta el. A 69. percben aztán újra nagy lehetőséghez jutott a hazai csapat, amikor egy kapu előtti tömörüléskor három vincenti is gólt lőhetett volna, de végül (mint ezen a mérkőzésen minden) a helyzet ismét kimaradt.
A 78. percben aztán elérkezett a holtpont, jött a fekete leves. A hazaiak védője, Geroni Peters ugyanis hatalmasat hibázott, amikor röviden fejelt haza egy labdát, melyre a belize-i Deon McCaulay azonnal lecsapott, és megszerezte a vezetést a vendégeknek. A vincentieknek talán még nem is volt idejük arra, hogy végig gondolják, hogy miképp is történhetett meg ez, három percre a belize-i vezető találat után, újra McCaulay került helyzetbe és védelmünk ezúttal csak szabálytalanul tudta szerelni a 24 éves csatárt, tizenegyes. McCaulay köszönte szépen és élt is a lehetőséggel, megszerezve ezzel saját és csapata második gólját, végérvényesen eldöntve ezzel a mérkőzés kimenetelét, valamint megmentve Belize becsületét.

Saint Vincent így a harmadik helyen végzett csoportjában, mely egyesek szerint a papírforma alapján alakult, mások szerint azonban a Vincy Heat ennél többre volt hivatott. Hogy végül mi mit gondolunk erről és hogyan alakult a CONCACAF-zónában a többi csoport, azt megtudhatjátok a következő írásunkból.